„Amikor a gyerekünk látszólag a legkevésbé érdemli meg a szeretetünket, akkor van rá a legnagyobb szüksége.”
Kim John Payne
Szülőnek lenni a legszebb és az egyik legnehezebb, leginkább embert próbáló feladat az életben. A lehető legjobban szeretnénk csinálni, hogy a gyermekeink boldogok és kiegyensúlyozottak legyenek, hogy kapcsolódni kész, sikeres, boldog felnőtté váljanak. Azonban hamar rájövünk, hogy tökéletesen csinálni lehetetlenség. A cél az, hogy „elég jó” (Winnicott) szülei legyünk gyermekünknek. Azt gondolom, hogy ennek fontos része az, hogy ahogyan a gyermekünk nő, változik, fejlődik, mi is folyton újragondoljuk, hogy szülőként hogyan tudunk a lehető legjobbak lenni, a lehető legjobban szeretni, gondoskodni, óvni, bátorítani. A szülőség egy folyamatos belső munka, amely során 1.reflektálnunk kell a hozott mintáinkra, amelyek nagyon könnyen, automatikusan bekapcsolnak , ha nem foglalkozunk velük, nem tudatosítjuk őket, nem dolgozunk rajtuk. 2. dolgoznunk kell a saját érzéseinkkel, számba venni kételyeinket, dilemmáinkat és a családunknak legjobb megoldásokat keresni, újra és újra minden egyes életszakaszban. A szülőség emellett egy folyamatos csapatmunka a párunkkal, és a gyermeket körülvevő más fontos személyekkel (pl. nagyszülőkkel).
A családi életet folyamatos változás jellemzi, minden egyes új életszakaszban újabb és újabb kérdések, dilemmák, kihívások állnak a szülők előtt, alkalmazkodva a gyermek fejődéséhez. Más kihívások (és szépségek) vannak, például egy totyogót, egy óvodást, vagy egy kamaszt nevelő család életében. Ebben az örökösen változó, dinamikus rendszerben könnyű elveszni a sok felmerülő kérdés között, a sok nevelési irányzat között, a sok származási családból hozott követni- és megtagadni kívánt minta között. Ha elveszünk ezek között, ha elakadunk, ha több fájdalom, teher és aggodalom gyötör minket, mint amennyi örömöt és szeretetet érzünk a szülőségben érdemes pszichológus segítségét kérni. A szülőkonzultáció során célom az, hogy segítsek megtalálni a szülőnek/szülőpárnak azokat a megoldásokat, amelyek illeszkednek az ő családjukhoz. Vannak globális elvek a gyermeknevelésben, amelyek mentén dolgozom, ilyen például a gyermek „feltétel nélküli elfogadása” (C.Rogers),a válaszkészség, a következetesség, az erőszakmentesség. De ezeken túl azt gondolom, hogy minden család nagyon egyedi, és a saját megoldásait, szabályait, szeretetkifejezését , szokásrendszerét kell kialakítania, mégpedig úgy, hogy a család minden egyes tagjának megfeleljen ez és szeretetben, biztonságban és jól érezze magát a családjában.